SZAKMAI BESZÁMOLÓ

Bábolna, Honismereti tábor kárpátaljai gyerekeknek

(2011. június 20-27.)

Immár harmadik alkalommal látogatott Bábolnára 2011. június 20-án a kárpátaljai Gyertyánliget általános iskolásainak kis csoportja a Rákóczi Szövetség Bábolnai Szervezetének meghívására.

A csoport érkezését megelőzően azonban május közepén a mi 8 fős csoportunk utazott el Kárpátaljára, hogy eleget tegyünk barátaink meghívásának. Butsy Lajos plébános úr már ötödik éve végzi szolgálatát a három kárpátaljai településen, Aknaszlatinán, Gyertyánligeten  és Bocskón, ahol magyarok sajnos már csak szórványban élnek. A vegyes házasságok miatt az asszimiláció  folyamata nagyon felgyorsult és már kevesen maradnak meg magyarnak. Ebben próbálunk segíteni a Rákóczi Szövetség alapeszméit követve.

Utunkat Beregszász, Munkács, Verecke megtekintésével kezdtük, melyben nagyszerű idegenvezetőnk, Popovics Béla kultúrtörténész, a beregszászi főiskola tanára volt segítségünkre. Vezetésével eljutottunk olyan helyekre, amelyről eddig nem is hallottunk. Ilyen volt például a szolyvai emlékpark, ahol annak a mintegy 40.000 17 és 50 év közötti főként  magyar és német fiúnak és férfinak állítottak emléket, akiket az un. „malenkij robot”  ürügyén elhurcoltak, majd halálra kínoztak és éheztettek, vagy munkatáborokban vesztették életüket.  Vezetőnk elvitt bennünket arra a helyre, ahol a Feszty körkép készült. Döbbenetes volt látni, ahogy az előttünk húzódó hegyvonulatok tökéletesen megegyeztek a kiterített poszter képével.

Megcsodálhattuk a híres munkácsi szobrászművész, Matl Péter alkotásait, a vereckei emlékművet, a munkácsi várban Zrínyi Ilona és Rákóczi Ferenc szobrát,  a csetfalvi katolikus templom oltárát, valamint a felújított bocskói katolikus templomot.

A kis kitérőt követően látogattunk el Aknaszlatinára és Gyertyánligetre. A vasárnapi szentmisét követő ebéd után barátainkkal kirándultunk a csodálatos, szinte érintetlen gyertyánligeti erdőbe, melyet úgy jellemeznek, hogy ez már a „világ vége”, hiszen innét út nem vezet tovább.  Tábortűznél szalonnát és krumplit sütöttünk, majd élvezettel fogyasztottuk a családok által készített finom süteményeket.
Fájó szívvel búcsúztunk a gyerekektől és szüleiktől, de kettőjüket Bábolnán  júniusban viszontláthattuk.

Mivel ezen a csodálatos kárpátaljai vidéken még rengeteg látnivaló van, amire rövid látogatásunk során nem jutott idő, azzal az elhatározással utaztunk haza, hogy ide rövid időn belül feltétlenül vissza kell térnünk.   

A gyerekek június 20-án,  hétfői napon érkeztek Bábolnára. Azért szerveztük így a programot, hogy részt tudjanak venni a Török Sándor és Bors Erika által szervezett moldvai tánctáborban.

Első nap Bábolnával ismerkedtek, megnéztük a ménesudvart, lovasmúzeumot, kocsi múzeumot, az 1848-as kiállítást és sétát tettünk az arborétumban. A Kisbábolna Lovasklub felajánlására a lovaglás rejtelmeibe is betekintést nyerhettek, mindegyikük kipróbálhatta, milyen a világot magas lóról nézni.

Az időjárás kegyes volt hozzánk, így két napot tölthettünk a Balaton mellett. Szerdán Balatonszárszón strandoltunk, majd délután megnéztük a Tihanyi Apátságot. Este Dr. Gábriss Krisztina és Kanics Ákos meghívására Kerteskőn vártak bennünket finom gulyás levessel és palacsintával.
Csütörtökön a csopaki strandon  élveztük a nyarat, majd Bábolnára hazafelé megálltunk a Cseszneki várnál.

Pénteken délelőtt Veresné Szkocsek Marika várta a kis csoportot az iskolában, ahol játékos történelem órát tartott, hogy ezáltal is segítsük őket magyarság-tudatuk elmélyítésében. Ezúton is köszönjük Marika áldozatos munkáját.

Péntek délutántól vasárnap délig a moldvai táborban próbálhatták ki ügyességüket a kézművesség, ének és tánc terén. A szombat esti Szent-Iván éji tűzugrásban is aktívan részt vettek a gyerekek.

Vasárnap délután még beiktattunk egy rövid győri kirándulást, ahol éppen akkor tartották a Szent László napi lovagi bemutatókat  és vásárt.

A búcsúestet -  immár hagyományosan  - Bérci Balázs és Zsuzsi hatalmas kertjében tartottuk Banán. Itt szabad teret engedhettek a gyerekek mozgásigényüknek és jó étvággyal fogyasztották a finom vadpörköltet és süteményeket.

Hétfőn kora reggel az ácsi vasútállomáson búcsúztunk tőlük bízva abban, hogy néhányan még visszatérnek hozzánk, és hogy sikerült egy kicsit erősíteni kötődésüket a magyar nemzethez.

Rombauerné Lovas Tünde